|
Hol sírjaik domborulnak
 Az első világháború során a hadviselő felek a világ számos pontján létesítettek hadifogolytáborokat. Szicíliában is működtek ilyenek. Az olaszországi lágerek magyar lakói közül száztizennyolcan betegségek, sebesüléseik következtében a napfényes szigeten végezték be életüket. Erre a tényre 1925 nyarán Gaál Sándor nyugállományú ezredes hívta fel a figyelmét báró Balás György nyugalmazott táborszernagynak, aki azonnal felvette a kapcsolatot a palermói magyar konzullal, Kirner Dezsővel. A konzul a táborszernagynak megküldte a Szicíliában elhalt honvédek névsorát, ugyanakkor arról is tájékoztatta, hogy a temetés után tíz évvel az ideiglenes sírokat fel kell számoln, s a katonák földi maradványait egy végső nyughelyen kell elhelyezni. Erre a célra Vittoria városa, melynek határában a háború során ugyancsak működött hadifogolytábor külön sírhelyet ajánlott fel.
A táborszernagy hazafias kötelességének érezte, hogy akciót indítson annak érdekében, hogy az idegenben nyugvó honvédek földi maradványai közös sírba kerüljenek, emléküket pedig méltón megörökítsék, ezért megalakította a Szicíliai emlékbizottságot, amelynek mint elnöke tevékenykedett. A közadakozásból létesítendő dél-szicíliai emlékhelyért indított akciója védnökének Horthy Miklóst, Magyarország kormányzóját kérte fel.
Az országot körbejáró gyűjtőíveken – a nehéz gazdasági és megélhetési viszonyok ellenére – szépen szaporodott a volt bajtársak, a honvédség, a rendőrség, a pénzügyőrség tagjainak, a vasutasok és postások milliókat kitevő felajánlásai, azonban a nagy vagyonúak közül aránytalanul kevesen járultak hozzá az emlékmű költségeihez. A két évig tartó gyűjtőakció során 305 millió korona jött össze.
 Az emlékmű avatására 1927. május 29-én került sor Vittoria város köztemetőjében. Az esemény előtt két nappal G. Cali polgármester falragaszon szólította fel a település lakóit, hogy az elhalt magyar hadifoglyok számára emelt fogadalmi kápolna felavatásán minél nagyobb számban jelenjenek meg, s részesítsék a legelőzékenyebb vendégszeretetben a volt háborús ellenség képviselőit.
 Az emlékhely avatás napján Vittoriában ünnepi hangulat uralkodott, a város zászlódíszbe öltözött, a lakosság köréből sokan zarándokoltak el a településtől öt kilométerre lévő temetőben felszentelésre váró kápolnához. A rendezvényen megjelent olasz és magyar személyiségeket a városházáról gépkocsik szállították a temetőbe. Az ünnepségen a magyar kormányt báró Balás György, mint a Szicíliai emlékbizottság elnöke és kísérője Csécsi Nagy Imre nyugállományú altábornagy képviselte. A rendezvényen az olasz kormány nevében dr. Gastono di Blasio Ragusa prefektora vett részt. A jeles napon számos olasz közéleti személyiség mellett megjelent a vittoriai köztemetőben Kirner Dezső konzul, Kirner Árpád mérnök, a kápolna tervezője és építésvezetője is. Féltizenegykor az ünnepség nyitányaként a városi zenekar eljátszotta a magyar Himnuszt, majd Balás György táborszernagy mondott nagy hatású beszédet. Utána Gastono di Blasio szólt az ünneplőkhöz, végül Cali polgármester emelkedett szólásra.
A beszédeket követően Ricca, helyi egyházi méltóság beszentelte és megáldotta a kápolnát, majd gyászmisét celebrált. Az olasz–magyar megbékélés jegyében lezajlott ünnepség az olasz és a magyar Himnusz hangjaival ért véget.
 A második világháborút követően a dél-szicíliai kegyhely Magyarországon a feledés homályába merült. Az ott nyugvó honvédek emlékét csak Vittoria polgárai ápolták, akik mindig tettek virágot az idegen földben nyugvó katonák sírjára.
A leromlott állapotú kegyhely újrafelfedezése dr. Botz László nyugalmazott altábornagy, a Katonai Felderítő Hivatal volt főigazgatójának a nevéhez kötődik, aki katonai attasékét 1986-ban a helyi szokásokkal ismerkedve járt Vittoriában, amelynek temetőjében rábukkant a magyar feliratú beszakadt padlózatú kápolnára. Botz tábornok kezdeményezésére a település helyreállította a kápolnát, a volt hadifogolytábor egyik barakkjában pedig egy Olasz–Magyar Katonatörténeti Múzeum létesített, ami a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) fiókintézményeként működik. A HIM és Vittoria város és a közös múzeum kiváló együttműködésének köszönhetően már hosszú ideje minden évben halottak napján magyar katonák is részt vesznek a település temetőjében megrendezett megemlékezésen, virágot helyeznek el, s gyertyát gyújtatnak hősi halott honvédek nyughelyén.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Az első világháború során a hadviselő felek a világ számos pontján létesítettek hadifogolytáborokat. Szicíliában is működtek ilyenek. Az olaszországi lágerek magyar lakói közül száztizennyolcan betegségek, sebesüléseik következtében a napfényes szigeten végezték be életüket. Erre a tényre 1925 nyarán Gaál Sándor nyugállományú ezredes hívta fel a figyelmét báró Balás György nyugalmazott táborszernagynak, aki azonnal felvette a kapcsolatot a palermói magyar konzullal, Kirner Dezsővel. A konzul a táborszernagynak megküldte a Szicíliában elhalt honvédek névsorát, ugyanakkor arról is tájékoztatta, hogy a temetés után tíz évvel az ideiglenes sírokat fel kell számoln, s a katonák földi maradványait egy végső nyughelyen kell elhelyezni. Erre a célra Vittoria városa, melynek határában a háború során ugyancsak működött hadifogolytábor külön sírhelyet ajánlott fel.
Az emlékmű avatására 1927. május 29-én került sor Vittoria város köztemetőjében. Az esemény előtt két nappal G. Cali polgármester falragaszon szólította fel a település lakóit, hogy az elhalt magyar hadifoglyok számára emelt fogadalmi kápolna felavatásán minél nagyobb számban jelenjenek meg, s részesítsék a legelőzékenyebb vendégszeretetben a volt háborús ellenség képviselőit.
