|
Pržemyšł magyar hírnöke
Féléves ostrom után 1915. március 22-én esett el az első világháborús magyar katonák kitartásának jelképévé vált Pržemyšłi erőd. Ezzel egyidőben hallgatott el végleg a Tábori Ujság, amely a világháború első magyar nyelvű harctéri lapja volt.
A lembergi és a grodeki ütközet elvesztése után visszavonuló osztrák-magyar csapatok 1914. szeptember 14-én érkeztek a San folyó partján fekvő lengyel város Pržemyšł térségébe. A hadvezetés úgy határozott a sokszoros orosz túlerő ellenére nem adják fel a Galícia kulcsának számító erősséget, hanem a hadi helyzet kedvezőbbre fordultáig igyekeznek megtartani azt. A hátramaradó várőrség magját a szegedi magyar királyi 23. honvéd gyaloghadosztály és a vele szoros kapcsolatban működő 97. népfelkelő gyalogdandár alkotta.
 Alig foglalták el állásaikat a védelemre visszahagyott csapatok, szeptember 22-én már be is zárult a 3. orosz hadsereg ostromgyűrűje a város körül. Megszakadt a külvilággal minden kapcsolat. Sem utánpótlás, sem levél, sem újság nem érkezett.
A városnak egyetlen megbízható hírforrása maradt, a várparancsnokságon üzemelő szikratávíró. Azonban a sürgönyök valóságos tartalmát csak kevesen ismerték, s mire azok a különböző csatornákon eljutottak a katonákhoz, már olyan kósza hírek keltek lábra, amelyek komolyan befolyásolták a várőrség harci kedvét.
A várparancsnokság tisztában volt a katonák között terjedő szóbeszéd morál romboló hatásával. Ezért elhatározták, hogy a harci szellem megőrzése és a védők információ éhségének kielégítése érdekében egy hivatalos lapot indítanak Kriegsnachrichten címmel.
A szeptember utolsó napjától megjelenő újságban naponta közzétették a várparancsnokságra érkezett rádiógrammok nyilvánosságra hozható részét, minden megjegyzés és magyarázat nélkül.
A német nyelven megjelenő lap azonban nem tudott ellenszere lenni a katonák körében szállongó, nem is mindig alaptalan mendemondáknak. A várőrség döntő többsége ugyanis magyar ajkú volt, akik néhány vezényszón és katonai kifejezésen kívül nem igen tudott többet németül.
A német lap megjelenése kapcsán vetődött fel a várvédő magyar tisztek körében egy hasonló jellegű magyarnyelvű újság gondolata. Először 1914. október 2-án került szóba a hírlap alapítás ötlete a magyar királyi 23. honvéd gyaloghadosztály tiszti étkezdéjében ebéd közben. Tamásy Árpád altábornagynak, a hadosztály parancsnokának megtetszett az ötlet. Ott helyben megadta az engedélyt az újság létrehozására, s megbízta dr. Molnár Kálmán tartalékos főhadnagyot a szerkesztői teendők ellátásával.
Rövid előkészítő munka után 1914. október 4-én jelent meg a magyar királyi 23. gyaloghadosztály lapja a Tábori Ujság (Nem elírás, az akkori helyesírás szerint az újságot rövid u-val írták). Az 1. szám címoldalán dr. Molnár Kálmán Honvédek! című lelkesítő vezércikke volt olvasható, amit a rádiógrammok szó szerinti fordítása követett.
A szerkesztőség az indulástól november 17-ig a vasúti pályaudvaron, majd kényszerű megszűntéig a Royal-szálloda II. emelet 36-os szobájában működött. A lap nyomása egy lengyel nyomdatulajdonos, Knoller és Fia könyvkiadójában történt.
Minden szám vezércikkel kezdődött. Utána a Hadi Hírek következtek, melyek a várparancsnoksághoz érkezett rádiógrammok szó szerinti fordítását tartalmazták.
A napilap egyik rendszeres rovata volt az Aranykönyv, mely a várőrség tagjainak kitüntetéseit és előléptetéseit, valamint a harcokban kiemelkedő helytállást tanúsított tisztek és katonák haditetteit ismertette. A Tábori Ujság ezen közleményeit később a hadvezetés közvetett bizonyítéknak fogadta el a kitüntetések és előléptetések elismerésénél, mert a vár feladásakor az összes hivatalos iratot megsemmisítették.
Az újság a városban és a védőövön belül lévő falvakban körülzárt 120.000 katona között a kapcsolat tartását is szolgálta. A Tudakozódó című rovatban közzétett hirdetések útján kereshették egymást olyanok, akik a harcok során elszakadtak egymástól, s itt adhattak magukról életjelt a körülmények folytán meghaltnak, illetve elveszettnek hitt emberek. Ugyanezt a célt szolgálta a Beteg honvéd tisztjeink rovat is, mely időnként közölte név, rendfokozat, alakulat szerint, hogy melyik várkórházban, vagy helyőrségi kórházban vannak elhelyezve a beteg és sebesült tisztek. Az újság Meteorológiai jelentés rovatában rendszeresen ismertették az elkövetkezendő napokban várható időjárást.
Összességében a harcban álló erőd életének minden kellemes és kellemetlen eseménye, nyomorúsága, szomorúsága és humora, szellemi és művészeti törekvései visszaköszöntek az újságból. A napi aktualitásokon túl lehetett olvasni a lapban az ostrom történetét megörökítő hadi múzeum létrehozásának, vagy a Pržemyšł védelmében elesett hősök emlékművének tervéről, az orosz repülőgépekről ledobott bombák pusztításairól, Pržemyšł múltjáról és korábbi ostromlóiról, Readl ezredes árulásáról, a galíciai erőd jelentőségéről, a kulturális eseményekről, a hatóságilag maximált árakról, a kitörési kísérletről.
Külön kell megemlékeznünk a lap hasábjain kibontakozott katonaköltészetről. A Tábori Ujságban számos verse jelent meg Gyóni Gézának az első világháború legkiemelkedőbb katonaköltőjének, akit igazi költőgéniusszá a Pržemyšłben átélt "ítéletidő" borzalmai emeltek. A Tábori Ujság hasábjain jelentek meg először olyan örökbecsű versei, mint a Csak egy éjszakára..., amelyet egy novemberi éjszaka borzalmai kényszerítettek ki belőle, vagy a balladai tömörségű Magyar katonák dalát.
A Tábori Ujság fennállása alatt két verses kötetet jelentetett meg. Az egyik Gyóni Géza: Lengyel mezőkön, tábortűz mellett; a másik Lovas Károly polgári iskolai tanár: Karácsonyi tűz a gránicon című volt.
Kevés sajtóterméket készítettek olyan mostoha körülmények között, mint a Tábori Ujságot, ugyanis gyakorlatilag egyszemélyes hírlap volt. A szerkesztő, dr. Molnár Kálmán nem csupán az újságot állította össze, ő végezte a korrigálást és a nyomdai előkésztést, de az sem volt ritka, hogy neki kellett megírni a cikkeket is. Persze mindezt a katonai feladatai ellátása mellett végezte.
A csatazajtól hangos erősségben az újságíráshoz forrásmunkák, szakkönyvek, más újságok nem álltak rendelkezésre, csupán a szűkszavú rádiógrammokra lehetett támaszkodni.
A technikai nehézségek sem voltak elhanyagolhatók. A Knoller könyvnyomda nem volt felkészülve magyar szöveg nyomtatására. Csak kevés latinbetű állt rendelkezésre, az ékezetesek pedig csaknem teljesen hiányoztak. Hogy azokat pótolják francia magánhangzókról faragták le bicskával az accent circonflexek második lábát, vagy a közepét.
Az újság iránt meglehetősen nagy volt az érdeklődés, azonban kellő mennyiségű papír hiányában fejleszteni nem lehetett. Sőt elérkezett az a pillanat is, amikor már újabb előfizetéseket sem lehetett elfogadni.
A kétoldalas lapot minden fogyatékossága ellenére szívesen olvasták a katonák. Ezt mi sem támasztja alá jobban, mint a folyamatosan növekvő példányszám. Az 1. szám 1914. október 4-én még csak 600 példányban jelent meg. A vár elestének napján 1915. március 22-én az utolsó 141. számot 5200 példányban nyomtatták ki.
A lap egy-egy számáért az előfizető katonáknak 4 fillért, az utcai árusoknál a vásárlóknak 10 fillért kellett fizetni. Az újság féléves fennállása alatt keletkezett teljes bevételét az erőd védelmében hősi halált halt magyar honvédek és népfelkelők özvegyei és árvái megsegítésére ajánlotta fel. A pénzt az erőd feladása előtt az ostromzárat áttörő egyik repülőgéppel hazaküldték.
A Tábori Ujság hétfő kivételével naponta este 7 órakor jelent meg. Szétosztására az egyébként szünetelő tábori postát használták. A lapot, esőben, sárban, hóban, golyózáporban gyalogló küldöncök vitték a gyakran 8-10 km távolságra lévő állásokba. Amennyiben a szerkesztés valamilyen oknál fogva egy-két órát késett, ami nem egyszer előfordult, éjfélre járt az idő mire a lap a legtávolabbi olvasókhoz is eljutott. Azonban még ilyenkor is sokan megvárták a futár érkezését, hogy a fedezékek mélyén halványan pislogó mécsesek fényénél elolvashassák a sorsukat befolyásoló legfrissebb híreket.
Nevezetes események alkalmából a lap délelőtt rendkívüli számmal jelent meg. Ilyenkor fürgelábú lengyel rikkancsok hada öntötte el Pržemyšł utcáit és sajátos idegen kiejtéssel hirdették, hogy megjelent a Tábori Ujság külön kiadása.
A Tábori Ujság hangvétele nem csupán Pržemyšłben, de az egész monarchia haderejében is egyedi és szokatlan volt. Ebből azonban sohasem lett nagyobb baj, összesen két számát (24., 35.) tiltották be és semmisítették meg. Ennek is csak az volt az oka, hogy az osztrák katonai vezetők nyelvi nehézségeik miatt nem értették meg annak valós tartalmát.
Miután a védők élelmiszer készletei elfogytak, s az erősség felmentésére tett kísérlet, majd a kitörés is eredménytelenül zárult a várparancsnoka, Hermann Kusmanek altábornagy felsőbb parancsra elrendelte a védőművek felrobbantását és az összes hadműveleti irat és feljegyzés megsemmisítését.
Az újság szerkesztése az utolsó pillanatig folyt. Még az erőd feladásának napján március 22-én is megjelent a Tábori Ujság, sőt a következő napi számot is összeállították. Azonban ez már nem került kinyomtatásra, a vár elestével a Tábori Ujság is megszűnt. A lap szerkesztője és munkatársai fogolytársaikkal együtt elindultak a végtelen orosz pusztán át vezető rabok útján, hogy héthónapos menetelés után megérkezzenek rabságuk színhelyére, a krasznojarszki hadifogoly táborba.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Alig foglalták el állásaikat a védelemre visszahagyott csapatok, szeptember 22-én már be is zárult a 3. orosz hadsereg ostromgyűrűje a város körül. Megszakadt a külvilággal minden kapcsolat. Sem utánpótlás, sem levél, sem újság nem érkezett.
