| Sajtótörténet : A magyar katonai hírlap- és folyóirat irodalom rövid története 1705-től 1945-ig |
A magyar katonai hírlap- és folyóirat irodalom rövid története 1705-től 1945-ig
Rákóczi hadilapja
 A magyar katonai hírlapirodalom kezdete a XVIII. század elejére vezethető vissza, amikor hazánkban is megszületett az időszaki sajtó, amelynek első terméke egy hadi lap volt.
Az újság kiadása a Magyarország függetlenségéért és szabadságáért küzdő II. Rákóczi Ferenc nevéhez fűződik, de a lap ötlete gróf Eszterházy Antal tábornagytól származott.
A fejedelem az 1704. decemberében vívott nagyszombati csata után bízta meg Ráday Pált a kuruc diplomácia legfőbb kézbentartóját, hogy szerkesszen egy olyan latin nyelvű lapot, amely a Wienerisches Diarium hamis híreinek ellensúlyozására a kurucok szemszögéből tudósítja a művelt Európát a szabadságharc eseményeiről.
A kuruc hadilap első példánya 1705. június 5-én Szepes vármegye székhelyén, Lőcsén Brewer Lőrinc nyomdájában készült. Címe Eszterházy Antal javaslatára a mitológiai hírnökisten, Mercurius után Mercurius Hungaricus (Magyarországi Mercurius) lett. A lap címét néhány szám után Mercurius Veridicus ex Hungaria (Igazmondó Magyarországi Mercurius) változtatták. A sajtóterméket 1710-től megszűnéséig Ebeczky Sámuel szerkesztette.
A kuruc hírlap hat éven át tudósította a külföldi közvéleményt a magyarországi eseményekről, aztán a szabadságharc bukásával végleg elhallgatott.
A török háború hírnöke
Rákóczi hadi lapját követően több mint nyolcvan évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy újabb katonai jellegű lap szülessen, most már magyar nyelven. Görög Demeter és Kerekes Sámuel Hadi és Más Nevezetes Történetek című hetilapja 1789. július 7-én jelent meg első alkalommal. Az újság kezdetben főként a török háború sokakat érdeklő eseményeiről szóló haditudósításokat tartalmazott, később gyakran foglalkozott a francia forradalom híreivel, eseményeivel is.
A lapot a Bécsben működő magyar ellenzéki körök és támogatói adták. A nemzeti, nyelvi, irodalmi és politikai törekvések összefogására szánták. Erre azonban nem kapták volna meg az újságnyomtatási engedélyt, ezért beadványukban hírlapjuk céljául a török ellenes háborúról szóló haditudósítások közlését jelölték meg.
Amint a politikai helyzet engedte, Görögék azonnal megváltoztatták az újság profilját és vele együtt a címét is. A folyóirat 1792-től Magyar hírmondó címmel jutott el az olvasóihoz. Az 1803-ig megjelenő újság életének első fele jelentős állomása a magyar katonai sajtó történetének.
A Hadi és Más Nevezetes Történetek után ismét hosszú csend állt be a magyar katonai hírlapirodalom terén. A feljegyzések szerint 1830 körül Virág József strázsamester Sopron vármegye támogatását kérte a Tudományos Hadász című lap megindításához, arról azonban nem maradtak fenn adatok, hogy ez meg is jelent volna.
A szabadságharc katonai hírlapirodalma
A katonai sajtó számára az első igazi fellendülést az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hozta meg. Míg 1847-ben Magyarországon 65 lap jelent meg, s katonai irányultságú újság egyáltalán nem volt, addig 1848–49-re ez a szám 152-re emelkedett és megjelentek a hadi lapok.
Ezek a hadi helyzet rosszabbodása szülte, sajátos sajtótermékek nem voltak katonai szaklapok. Szerkesztőik többsége nem is rendelkezett újságkészítési tapasztalattal. A hírlapok nagyrésze számos kívánnivalót hagyott maga után. Azonban hiányosságaik ellenére elérték céljukat. Buzdító cikkeikkel erőt adtak a csüggedőknek, s az utolsó pillanatig ébren tartották a magyar ügy iránti lelkesedést.
A szabadságharc honvéd lapjai a hivatalos közleményeken, haditudósításokon túl foglalkoztak a honvédség, a hadszervezés kérdéseivel. Rendszeresen kifejtették véleményüket az aktuális napi politikai kérdésekről, illetve általános tájékoztatást nyújtottak a helyi problémákról.
A hadműveleti területen nyomtatott hadilapok – a hadi helyzet miatt – a legfontosabb hírforrásaivá váltak az ott élő polgároknak és harcoló honvédeknek. A kusza viszonyok miatt ugyanis, ezekre a helyekre csak elvétve jutottak el az országos lapok.
Erdély hadilapjai
A szabadságharc hadi sajtójának pályafutása 1848 végén Erdélyben vette kezdetét. Négy nappal Kolozsvár felszabadítása után, 1848. december 28-án indult útjára a jelentős újságírói gyakorlattal rendelkező Ocsvay Ferenc – Bem tábornok ösztönzésére – az erdélyi hadvezetés központi orgánumát, a Honvéd című napilapot.
A Honvéd kezdetben magyar nyelven, 1849. június 25-től magyar és német nyelven jelent meg. A napilap pályafutását a világosi fegyverletétel után egy nappal, 1849. augusztus 14-én fejezte be.
Bem tisztában volt azzal, hogy a korszerű hadviselés egyik fontos eszköze a sajtó, ugyanakkor azt is tudta, hogy a gyorsan változó viszonyok miatt köz ponti honvédlapja nem juthat el mindenhová. Annak érdekében, hogy az egymástól elszakadt seregrészek ne maradjanak bíztató szó nélkül, támogatta a mindössze 2-300 példányos helyi kiadású hadi lapok megjelenését. Ennek köszönhetően indult útjára 1849. április 16-án Brassóban Veszely Károly katolikus káplán szerkesztésében, a Gött János nyomdájában előállított, hetente kétszer megjelenő, 19 lapszámot megélt Brassói Lap. A újság sorsát az orosz erők brassói bevonulása végleg megpecsételte, 1849. június 18-án
megszűnt.
Pünkösd első napján, május 27-én újabb hírlap kezdte meg pályafutását, a Bíró Sándor honvéd százados szerkesztette, hét számot megélt Hadi Lap. Az újságot a ferences barátok a csíksomlyói zárda kétszáz éves betűivel nyomtatták. A Hadi Lapnak volt egy tüzérségi szakkérdésekkel foglalkozó melléklete is, amit Simon Mozsa állított össze és a Csiki Gyutacs (Zünder) címet viselte.
A vész óráiban, június 7-én látott napvilágot Kézdivásárhelyen a Székely Hírmondó. A Fogarasi P. János szerkesztette újságot azon a Debrecenből hozott tábori sajtón nyomták, amelyet Bem tábornok ajándékozott a városnak a lakosság magyar ügy iránti hűsége és áldozatkészsége elismeréséül. A közelmúltig úgy tudtuk, hogy a csütörtökön és vasárnap megjelenő újság – a császári erők térnyerése miatt – a negyedik lapszámmal megszűnt. Salamon Ferenc az edélyi futásfalvi iskola igazgatója azonban a 2001-ben hitelt érdemlő bizonyítékot talált rá, hogy a Székely Hírmondónak van egy ötödik száma is, ami 1849. június 21-én jelent meg.
Komárom hadisajtója
A forradalmi hadi sajtó másik nagy központja az erődrendszeréről nevezetes Komárom volt. Az elszigetelten harcoló, hírektől elzárt erősség 1849. január 9-én teremtette meg saját honvéd sajtóját. A kezdetben Mack József tüzér őrnagy, később Rózsafi (Ruzsicska) Mátyás szerkesztette kalandos életű Komáromi Értesítő az első nagy ostrom után július 6-án megszűnt. Helyébe öt nappal később a Friebeisz István szerkesztette, elődjénél lényegesen mérsékeltebb hangvételű Komáromi Lapok című hadi újság lépett. Ez a lap élt legtovább a szabadságharc újságai közül. Végleg csak a világosi fegyverletétel után hét héttel az erőd kapitulációját követően hallgatott el, 1849. október 1-én.
Komárom mindkét hadilapaját a Vármegye utca 355. szám alatti sarokházban, a Szigler-testvérek nyomdájában állították elő.
Haditudósítások az Alföldről
A délvidéken elmérgesedő nemzetiségi helyzet nyomán kibontakozó összecsapások hatására 1848 augusztusában Szegeden Szabó Mihály indított katonai jellegű folyóiratot Alföldi Csaták címmel. A mindössze decemberig élő, rendszertelenül megjelent sajtótermék főként az Alföldön lefolyt csatározásokról szóló haditudósításokat tartalmazott. A folyóiratnak Szabó Mihály volt a szerkesztője és a kiadója is. A nyolcadrét nagyságú lapot Grünn János nyomdájában állították elő. A folyóirat külső megjelenési formájáról, céljáról, tartalmáról, szerkezetéről, munkatársairól szinte semmit sem tudunk, ugyanis a lap egyetlen példánya sem lelhető fel.
Az első hadtudományi folyóirat
Az első magyar hadtudományi folyóirat megjelenése is a forradalom és szabadságharc időszakához köthető. Az újság megálmodója, Raksányi Imre tűzmester már 1847-ben kísérletet tett Szövétnek címmel egy hadtudományi lap megindítására, az illetékesek azonban elutasították kezdeményezését. A következő és tavasza azonban új lehetőséget nyitottak meg Raksányi előtt, aki a forradalmi napokat követően már 1848. március 25-én közzétette röpiratát, amelyben bejelentette, hogy Honvédelmi Szövétnek címmel hadtudományi folyóiratot kíván útjára indítani.
A Honvédelmi Szövétnek próbakötete 1848. július 1-én, az új magyar országgyűlés nyitónapjára jelentette meg. A folyóiratot 600 példányban nyomtatták ki Pozsonyban Belnay örököseinek betűivel.
Lapkísérlet a fővárosban
1849 nyarán Pesten is megpróbálkoztak egy katonai lap indításával, melynek a Való címet szánták. Görgey Arthur megbízásából a kiemelkedő újságírói tehetséggel bíró Kecskeméthy Aurél kezdte meg az újság előkészítését, azonban a főváros július eleji kiürítése és osztrák megszállása, majd a világosi fegyverletétel miatt már nem készült el.
A kiegyezéstől az első világháborúig
A szabadságharc után tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a magyar katonai sajtó újjáélesztésére Werfer Károly és Berecz Károly kísérletet tehessen. Az általuk megindított képes hadászati folyóirat a Tárogató csupán hat hónapig, 1859. júliusától decemberig élt.
A kiegyezéssel a magyar katonai hírlap- és folyóirat irodalom is erős fejlődésnek indult. A Honvédegyleti Bizottmány kiadásában, gróf Bethlen Olivér honvéd alezredes szerkesztésében 1867. augusztus 5-én A Honvéd címmel megindult az első magyar katonai hetilap. Az 1874. június. 30-ig élő újság már korszerű sajtóviszonyok és modern nyomdatechnikai eljárás alkalmazásával készült. Az újságnak számos melléklapja készült, ezek a kiképzést segítő Oktató Levelek, a politikai és irodalmi tartalmú Olló, illetve az altisztek és közkatonák mulattatója a Képes Harci Világ, amely képes mivolta miatt kezdetben komoly előállítási gondokat okozott készítőinek.
1868. októberében újabb lappal gazdagodott a magyar katonai újságok palettája. Gróf Pongrácz Károly szerkesztésében megjelent a Katonai Honvédelmi Lapok, melynek címét a hatodik számtól Honvédelmi Lapok-ra változtatták
Az ifjú Ludovika Akadémia tudományos lapja 1873-ban látott napvilágot A Ludovika Academia Közlönye címmel. E lap megjelenése jelentősen hozzájárult az általános katonai irodalom és a hadtörténetírás fellendüléséhez.
Több más katonai újság mellett 1878-ban látott napvilágot a magyarországi hadastyán egyletek hivatalos közlönye a Siria Gedeon szerkesztette Első Magyar Hadastyán Ujság.
Egy évvel később, 1888-ban a hadtörténeti írások iránt megnövekedett igény kielégítésére született a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában a Hadtörténeti Közlemények, melynek első szerkesztője Rónay Horváth Jenő százados volt. A sok hányattatást megélt folyóirat napjainkban is rendszeresen megjelenő lap.
A kiegyezés utáni katonai hírlapirodalmunk a századforduló éveiben élte fénykorát. Ekkor se szeri, se száma nem volt a különböző színvonalú katonai és katonai jellegű sajtótermékeknek. A finanszírozási gondok, valamint a túl sok lap és kevés olvasó probléma egy öntisztulási folyamatot indított el, melynek eredményeképpen csak a kor követelményeinek megfelelő, legnívósabb lapok maradtak talpon.
1904-ben jelent meg az Őrszem című harcos hangvételű lap, melyet a Tanácsköztársaság idején betiltottak, s csak 1925-ben indult meg újra, mint az egyenruhások egyik nagy rétegének, a hivatásos altiszteknek a lapja.
A világháború előtti utolsó békeévre a tartalékos tisztek kivételével a katonatársadalom valamennyi rétegének megvolt a saját lapja. Ennek a hiánynak a pótlására hívták életre 1913. szeptemberében Szombathelyen a vasmegyei tartalékos tiszti egyesület hivatalos lapját a Tartalékos Tiszti Közlöny-t.
Tábori újságok a nagy háborúban
Az első világháború kitörésével a magyar katonai hírlapirodalom páratlanul gazdag korszaka kezdődött. Ez egyrészt köszönhető annak, hogy az osztrák-magyar hadvezetés korán felismerte a harctéren kiadott tábori újságok szükségességét, másrészt a lövészárkok világában élő katonák körében a tábori lapok iránti igény minden elképzelést felülmúlt. Ezért a katonai vezetés anyagilag és más eszközökkel is támogatta ezeknek az újságoknak a megjelenését. A háború során lassan minden arcvonalnak, sőt még az önálló alakulatoknak is megvoltak a kisebb-nagyobb terjedelmű saját sajtótermékei.
Az első tábori újságok kezdetben csak híreket közöltek, s olyan hadi-eseményekről nyújtottak tájékoztatást, amit az olvasók nem ismertek. Később, amikor a lelkes, de többnyire amatőr szerkesztőségek kellő tapasztalatot szereztek a lapkészítésben, az újságok megelevenedtek, színesebbé váltak. A tábori lapokban az újságírás minden műfaja jelen volt. A hírek, tudósítások, hadijelentések mellett szépszámmal jelentek meg az olvasók által beküldött versek, tárcák, műkritikák, szépirodalmi alkotások és rajzok is. Sok esetben publikáltak a tábori lapokban a harcoló alakulatoknál katonáskodó írók, költők és újságírók is. Természetesen nem hiányozhatott a lapokból a harctéri humor sem.
Hogy a többnemzetiségű császári és királyi hadsereg minden katonája olvashassa a tábori hírlapokat, ezek egy része több nyelven is megjelent. Ilyen volt például a Strefflauer szerkesztette Katonai Lap, melyet nyolc nyelven adtak ki.
Ezred és zászlóalj újságok
A legtöbb harctéri lap az ezredek és zászlóaljak gondozásában készült. Előállításuk sok esetben nem kis bravúrt és találékonyságot igényelt a szerkesztőktől. Ezek között több kőnyomatos és kézzel írott lap is előfordult. A számtalan ezredújságból talán a legjellegzetesebbek: a magyar királyi 4. népfelkelő gyalogezred V.
zászlóalja kiadványa az Isonzói Tárogató, amelyben nem kisebb nevű személyek írásai jelentek meg, mint: Ady Endre, Gárdonyi Géza, Kosztolányi Dezső. A magyar királyi 29. honvéd gyalogezred előbb hektográfon, később kősajtón húzott tábori újsága a Cibo, vagy a magyar királyi 19. honvéd gyalogezred sajátos havilapja a Fokos v
oltak.
A tábori újságok példáját követve született meg a katonai lapok egy sajátos vállfaja a hadifogoly újság, melyet a különböző hadifogolytáborokban sínylődő katonaközösségek adtak ki, sok esetben rendkívül kezdetleges körülmények között.
A harctéri újságok szerkesztőinek és munkatársainak a legtöbb esetben komoly nehézségekkel kellett megbirkózniuk ahhoz, hogy lapjuk megjelenhessen. Általában nem állt rendelkezésükre magyar betűkészlet, nyomdagép, szakképzett nyomdász, és külön gondot okozott az örökös papírhiány.
Hadosztálylapok
A harctéren az első magyar nyelvű tábori újság 1914. október 4-én jelent meg az orosz csapatok által körülzárt kulcsfontosságú Galíciai városban, Pržemyšłben, Tábori Ujság címmel. A lapot a várparancsnokság jóváhagyásával adták ki a magyar királyi 23. honvéd gyaloghadosztály gondozásában. Célja az volt, hogy az erőd egyetlen szikratávíróján érkezett hírek közzétételével elejét vegyék a döntő többségében magyar ajkú védőcsapatok körében eluralkodott morálromboló, kósza híreknek. A dr. Molnár Kálmán tartalékos főhadnagy szerkesztette, magyar betűk hiányával küzdő lengyel nyomdában nyomott újság hihetetlen népszerűségnek örvendett a katonák körében. Ez főként a szerkesztőnek, s a lap lelkiismeretes munkatársainak volt köszönhető, akik a puszta hírek közlésén, s a naponta rosszabb odó katonai helyzet értékelésén túl írásaikkal a remény lángját lobbantották föl a kilátástalan helyzetben lévő bakák szívében. A napilap az erőd elestével 1915. március 22-én szűnt meg.
A magyar királyi 23. honvéd gyaloghadosztály Tábori Ujságán kívül több olyan tábori lap is ismert, amelyeket más hadosztályok jelentettek meg. Ezek
közül való többek között a császári és királyi 32. gyaloghadosztálynál készült harctéri lap, a magyar királyi 51. honvéd gyaloghadosztály által kiadott újság.
A 32. gyaloghadosztály Képes Hadiujság című lapjának az első számát 1916 karácsonyán vehette kezébe az olvasó. A sajtótermék általában tíznaponként jelent meg felerészben magyar, felerészben pedig német nyelven.
Az 51. honvéd gyaloghadosztály harctéri hírnöke, a Hadiujság 1916. októberének végén indult meg, valószínűleg a hadosztály harchelyén, egy gépelt lap terjedelemben.
A világháború során a hadsereg tábori újságjai készültek a legnagyobb példányszámban és legjobb körülmények között. Ezek közül az egyik legj
elentősebb a József főherceg vezérezredes arcvonalparancsnoksága által kiadott, tábori képes folyóirat, a Front volt. Az 1917. júliusában napvilágot látott újságot kezdetben Budapesten, később a császári és királyi 6. hadsereg tábori nyomdájában nyomtatták. A lap hetente egyszer jelent meg fele német, fele magyar szöveggel. A II. évfolyam 28. számától külön német és külön magyar kiadása volt.
Az osztrák-magyar haderő valamennyi hadseregének és a haditengerészeti erőknek is megvolt a saját harctéri újsága. Ezek 1914 késő őszén indultak meg. Kivétel volt ezek közül a császári és királyi 4. hadsereg, melynek lapja, a Tábori Ujság csak 1916. májusában kezdte meg pályafutását. Ezeket a hadseregparancsnokságok adták ki és saját tábori nyomdájukban állították elő. A lapok általában hetente több alkalommal jelentek meg, azokat a monarchiát alkotó valamennyi nemzet anyanyelvére lefordították, s úgy jutatták el a katonákhoz.
Katonai sajtóélet a második világháború befejezéséig
A világháborús vereséget követő zűrzavaros időkben a katonai sajtó gyorsan hanyatlásnak indult. A négy háborús év alatt életre hívott közel hetven katonai lapból egyik napról a másikra, alig néhány maradt. Azok is állandó finanszírozási gondokkal, papírhiánnyal, illetve az egymást váltó kormányok működésüket lehetetlenné tévő rendeleteivel küzdöttek. Előbb a magyar területek katonai megszállása, majd az ország sorsát meghatározó trianoni békediktátum erősen korlátozta a katonai és katonai jellegű szervezetek működési lehetőségét. Ezért a hazai militarista szervezetek, hogy tovább működhessen, polgári szervezetek álcája mögé menekültek. A problémák dacára még ezekben a nehéz időkben is születtek hosszabb-rövidebb életű katonai lapok. Ilyen volt a például honvédelmi minisztérium 1919. októberében kiadott hivatalos lapja a Hadifogoly Ujság, amit a magyar királyi honvédelmi minisztérium hadifogoly csoportja szerkesztett, s Az Orosz Hadifogoly és Az Olasz Hadifogoly című közlönyök egyesítéséből keletkezett.
Ugyancsak 1919-ben látott napvilágot Gömbös Gyula későbbi miniszterelnök, akkor vezérkari százados szerkesztésében a Magyar Országos Véderő Egyesület Közlönye a MOVE, ami 1921-től Honvédelem címmel, mint katonai, csendőrségi és társadalmi hetilap élt tovább, hogy aztán néhány hónapos szünet után 1930-tól Honvédelmi Lapok néven folytatódjon.
Társadalmi és közgazdasági folyóiratként indult 1920. októberében a Nyugdíjas Katonatisztek és Katonai Hivatalnokok, Katonatiszti és Katonahivatalnoki Özvegyek és Árvák Országos szövetségének hivatalos lapja a NYUKOSZ. 1926-tól előbb katonai társadalmi hetilap, majd később folyóirat lett. Melléklapja a Katonai Társadalom általában havonta egyszer jelent meg.
Szintén 1920-ban indult a Honfoglalás című lap, amelyet a Hadirokkantak Országos Nemzeti Szövetsége hívott életre, s 1923-tól mint Hadirokkantak Lapja élt tovább.
1927 elején Örkény-táborban adták ki a Honvéd Lövésszaki Bizottság szerkesztésében a kiképzést segítő Gyalogsági (Lovassági) Lövésszaki Közlemények című, kezdetben időközönként, később havonta megjelenő lapot.
A Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium a honvéd tiszthelyettesi kar szakmai tájékozottságának és műveltségének növelése céljából 1934-ben megindította a Honvéd Tiszthelyettesi Folyóirat-ot, amely 1942. januárjától Honvéd Tiszthelyettesek Folyóirata címen folytatta pályafutását.
A harmincas évek második felére a küszöbön álló háború előjelei komoly lökést adott a honi katonai hírlapirodalomnak. A polgári és katonai lapokban egyaránt mind több cikk foglakozott hadtudományi, hadvezetés tudományi, illetve kiképzési kérdésekkel.
A világháború kitörését megelőző évben látott napvilágot a Magyar Szárnyak című repülésügyi folyóirat és a képes Magyar Katonaujság. 1940. januárjában megjelent a Magyar Tartalékos Tisztek Lapja, augusztusban pedig a magyar királyi 3. honvéd önálló gyalogdandár törzsparancsnoksága szerkesztésében a Tábori Híradó.
Magyarország Szovjetunió elleni hadba lépését követően, 1941. október 18-án jelent meg az Ukrajnában tevékenykedő honvédek lapja a Tábori Ujság. A sajtóorgánumot már a korszerű háború követelményeinek megfelelően egy új “fegyvernem,” a honvéd haditudósító század készítette. A modern technikai eszközökkel ellátott alakulat saját gépjárművekkel is rendelkezett. A 2. magyar hadsereg katonái részére 1942 júniusában indították meg a Keleti Front-Tábori Ujság című lapot az 1. haditudósító század kiadásában. A haditudósító század minden szakaszába filmesek, újságírók, rádió riporterek és két fotós volt beosztva. A két Tábori Ujság ingyenes volt, általában kétnaponta jelent meg, négy oldal terjedelemben. Az újságot a haditudósító század szakemberei szükség esetén saját gépesített nyomdájukon állítottak elő.
A második világháború során a különböző hadszíntereken szolgáló magyar katonák a központi lapok mellett – az első világháború katona elődjeikhez hasonlóan – szép számmal hívtak életre a szűkebb környezetüknek szóló, de a nagyvilág híreiről is tudósító újságokat. Ezek a katonai összeomlást követően végleg elhallgattak. Helyükbe, a fogságban sínylődők szerény hadifogoly lapjai, illetve a Magyarországot megszálló szovjetekhez átállt, a háborús pusztítások felszámolásában résztvevő alakulatok csapatújságai léptek.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
