|
A KUB önjáró csapatlégvédelmi rakétakomlexum
 A szovjet katonai vezetés 1959-ben két tervezőirodát bízott meg azzal, hogy egymástól függetlenül fejlesszen ki egy-egy olyan légvédelmi rakétakomplexumot, amelyik képes együttmozogni a harcoló csapatokkal, ugyanakkor – menetből – bármikor gyorsan tűzkésszé tehető. Az egyik megbízott egy szverdlovszki tervezőiroda volt. E cég munkája nyomán született a harckocsialvázra szerelt indítóállványú, KRUG (SA–4 Ganef) néven ismertté vált komplexum. A másik felkért vállalat – Iván Toropov vezetésével – Tusinóban működött. A légiharc-rakéták fejlesztésére szakosodott Vimpel iroda a tervezésnél az amerikai MIM–23 HAWK rendszerét vette mintául, ahol a három félaktív, lokátoros önirányítású rakétát utánfutón helyezték el. Ennek megfelelően a Vimpel cég ugyancsak három rakétát helyezett el az indítóállványon, amit PT–76-os könnyű harckocsi alvázára szerelt. A tusinói tervezők által megalkotott 3M9 típusjelű, 80 kilós hagyományos robbanótöltetet hordozó, a környező levegő felhasználásával üzemelő, a szárnyak között négy beömlőnyílással ellátott, lokátoros, félaktív önirányítású, szilárd hajtóanyagú rakétát 360 fokban körbeforgatható, fogas ív segítségével 4-től 60 fokig emelhető indítóállványról lehet kilőni. Indításkor a 6,2 méter hosszú, 335 milliméter átmérőjű, hagyományos keresztszárnyas és vezérsíkos, 550 kilogramm tömegű rakétát a 8,4 KN tolóerejű starthajtómű 500 m/s sebességre gyorsítja fel. Ennek kiégésé után lépett üzembe a repülés során megfelelő tolóerőt biztosító tolósugár-rakétahajtómű, ami 22 másodpercig üzemelt és 950 m/s csúcssebességet biztosított.
A konstruktőrök a KUB (SA–6 Gainful) névre keresztelt, egy célcsatornás csapatlégvédelmi rakétakomplexum felderítő-rávezető állomását szintén PT–76-os könnyű harckocsi alvázra szerelték. Az 5–8 GHz-es frekvenciatartományban működő berendezés legfeljebb 80 kilométer távolságból képes észlelni a célokat.
A légvédelmi komplexum kifejlesztése, a tervezőiroda más irányú elfoglaltsága miatt, meglehetősen lassan haladt. Az első prototípussal 1965-ben kezdték meg a próbalövéseket, egy kísérleti lőtéren. A KUB csapatlégvédelmi rakétakomplexumot 1967-ban állították rendszerbe a Szovjetunióban. Az új fejlesztésű berendezést a nyilvánosságnak még ugyanebben az évben bemutatták a november hetedikei díszszemlén.
Az első generációs komplexum megsemmisítési zónájának távoli határa 20, közeli határa 6-8, felső határa 7, alsó határa 0,2 kilométer volt. Az 50 m/s és 600 m/s célsebességi tartományban hatásos rendszert helikopterek és távolodó célok ellen nem lehetett alkalmazni.
A rakéta továbbfejlesztését – a hatvanas évek végén, a Vipeltől átvett dokumentációk alapján – a Fakel cég végezte. A Pável Grusin vezette munkacsoport által átszerkesztett, 9M9 típusjelű rakéta sorozatgyártását 1970-ben kezdték meg. A módosított rakétának nagyobb lett a hatótávolsága, csökkent a támadható célok minimális magassága, a célfelderítés és a rakétaindítás közötti reakcióidő.
Az arab–izraeli háborúban az izraeli légierő által alkalmazott harceljárástól elszenvedett veszteségek a KUB-rendszer további korszerűsítésének megrendelésére ösztönözték a szovjet katonai vezetést. Ennek során javítottak a rakétán, illetve megnövelték az önjáró felderítő- és ráveze
tőállomás rávezető lokátorának az érzékenységét. Ennek köszönhetően jelentősen megnőtt az automatikus követés távolsága. Az átalakítások er
edményeképpen a továbbra is csak egy célcsatornás eszköznél a megsemmisítési zóna távoli határa 24, felső határa 14 kilométerre emelkedett, ugyanakkor a megsem
misítés közeli határa 3–4 kilo
méterre, alsó határa 30–50 méterre csökkent.
A KUB csapatlégvédelmi rakétakomplexum gyártását 1983-ban fejezték be. 1967 és 1983 között a komplexumból az uljanovszki fegyvergyárban mintegy 500 darabot állítottak elő. Ebből körülbelül kétszázhúszat a volt Szovjetunió negyven csapatlégvédelmi ezredébe, körülbelül száztizet a Varsói Szerződés tagállamaiba, mintegy százhetvenet pedig a szocialista orientációjú fejlődő országokban állítottak hadrendbe.
A KUB csapatlégvédelmi rakétakomplexummal a Magyar Néphadsereget is felfegyverezték. 1975-től 1981-ig a keszthelyi 7. légvédelmi rakétaezrednél, 1981-től 1997-ig a kalocsai 15. légvédelmi rakétaezrednél, 1979-től 1992-ig a nagykanizsai 18. légvédelmi rakétaezrednél volt rendszerben a komplexum, illetve a nagyoroszi csapatlégvédelmi kiképzőközpontban helyeztek el eszközöket, oktatási célra. A győri 14. légvédelmi rakétaezredet 1978-ban látták el KUB-ütegekkel. A jelenleg MH 12. Légvédelmi Rakétadandár néven működő katonai szervezetnél az eszközök ma is rendszerben vannak. Az elmúlt években a dandár négy KUB-ütegét Lengyelországban felújították, elektronikáját modernizálták.
A KUB háborúi
1973. A KUB csapatlégvédelmi rakétakomplexum háborús alkalmazására először a negyedik arab–izraeli háborúban került sor. A harcok alatt az egyiptomi és szíriai KUB-ütegek – gépenként 5-15 rakéta felhasználásával – 30 izraeli repülőgépet lőttek le. A háború folyamán a kezdetben jó találati arány jelentősen leromlott, miután Izrael egy új fejlesztésű amerikai zavaróberendezést vetett be.
1980. A Csád északi részét megszálló líbiai csapatok KUB indítóberendezéseket telepítettek a megszállt övezetbe. A líbiai légvédelem többször indított rakétát francia repülőgépekre, de találatot nem ért el. A líbiai csapatoknak a 16. szélességi fok mögé való visszavetését célul tűző hadművelet során az indítóállványok a rakétákkal együtt francia kézre kerülnek.
A polgárháború során NDK-beli és kubai üzemeltetőkkel működtetett KUB-osztályokat telepítenek Angolába, melyeket a dél-afrikai légierő gépei ellen vetnek be. A kezelőknek egyetlen célt sem sikerül megsemmisíteniük.
1982. Az izraeli légierő június 6–9. között a libanoni Bekaa-völgybe telepített – modernizált 9M9 rakétával felszerelt – 15 szíriai KUB- osztályt semmisít meg. Bár a szíriai légvédelem több száz rakétaindítást végez, csupán három pilóta nélküli felderítőgépet tud lelőni.
A Mauritánia, Nyugat-Szahara és Marokkó területén működő POLISARIO – személyzettel együtt, Algériától kapott – két KUB-osztál
ya a sivatagban a marokkói légierő két Mirage F–1-esét, egy C–130 Herculesét, illetve egy F–5-ösét lövi le.
1986. A Líbiára mért amerikai légicsapás során a líbiai légvédelem beveti KUB-ütegei, de találatot nem érnek el.
1991. A húsz KUB-osztállyal rendelkező iraki légvédelem az Öböl-háború első napján lelő egy F/A–18C Hornetet.
1995. A szerb légvédelem bevetette KUB-jait a NATO repülőgépei ellen, és június 2-án lelötte a Scott O’ Grady százados vezette F–16-ost.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
