|
A repülő lőszeres vagon
A második világháborút követő helyi háborúkban egyre nagyobb szerephez jutottak a felfegyverzett helikopterek. A harcmezőn tömegesen megjelenő forgószárnyasok rövid idő alatt a fegyveres küzdelem meghatározó tényezőiévé vált.
A katonai helikopterek fejlesztésének a legnagyobb lökést keleten és nyugaton egyaránt a vietnámi háború tíz éve adta. Ennek során ugyanis bebizonyosodott, hogy ezek a légijárművek nem csak mint harctámogatók jeleskednek, hanem a mobilitás pótolhatatlan eszközei is. A fegyveres helikopterek napjainkban szinte a világ valamennyi hadseregében meghatározó szerepet töltenek be. A szárazföldi csapatok harctámogatása mellett a katonák és a felszerelések szállításában, a kutató-mentő feladatok ellátásában nélkülözhetetlen eszközévé váltak. Így van ez a magyar légierőnél is, ahol az ilyen többcélú feladatokra a világ számos országával egyetemben többek között Mi-24-es típusú harci helikopt erek állnak szolgálatba.
Tervezés, rendszeresítés
A szovjet katonai vezetés a Szovjetunió érdekszféráiban dúló helyi háborúk tapasztalatait összegezve 1967-ben bízta meg az egyik legnevesebb állami tervezőirodát a Mil-t, hogy a Mi-8-as közepes szállítóhelikopter bázisán fejlesszen ki egy csatahelikoptert. A tervezőiroda a megbízásban szereplő szempontokat messzemenőn betartva alakította ki a V-24 gyári jelzésű prototípusát. A Mi-8 fődarabjainak széleskörű felhasználásával kialakított légijármű 1969-ben emelkedett először a magasba. Ez a modell természetesen még rengeteg átalakításon ment át, míg 1971 elején az elképzelt csatahelikopter helyett Mi-24A néven szállító-harci helikopterként legördülhetett a futószalagról.
A sorozatban gyártott Mi-24A első négy darabját a szovjet légierő hajózó átképző és harckiképző központjában állították szolgálatba az új típusú eszköz pilótáinak a felkészítésére.
A helikopter típust, illetve annak változatait a Varsói Szerződés valamennyi tagállama rendszeresítette.
Harci alkalmazás
A Mi-24-es harci helikopter az 1979. decemberében kezdődött több évig elhúzódó afganisztáni háborúban szerzett magának hírnevet. A légi támogató hadműveletek során kiemelkedő képességeit bizonyítva érdemelte ki a „repülő lőszeresvagon” elnevezést. Ugyanakkor gyorsan megmutatkoztak a sokrétű feladatra alkalmas helikopter gyengéi is. Mint a bevetések során kiderült a repülőeszköz hátsó légterének védelme nem volt kellőképpen biztosított. Ezért a helikopter hátsó részén alul egy 12,7 milliméteres géppuskával ellátott, meglehetősen szűk lövésztornyot alakítottak ki. Ez ugyan nem számított szokványos megoldásnak, de a célnak kiválóan megfelelt.
A csecsenföldi hadműveletek során a földi erők támogatásánál ismét komoly szerephez jutottak a Mi-24-es helikopterek. Hírügynökségei értesülések szerint az orosz erők 12 darab Mi-24-est veszítettek. Ennek a felét a csecsen harcosok lőtték le, míg a másik része a hajózó állomány hibájából szenvedett katasztrófát.
A harci helikopterek első nemzedékéhez tartozó Mi-24-esek gyártása 1992-ben fejeződött be. Az évek során a modellt huszonkét ország vásárolt meg. Azonban a viszonteladások, illetve egyes államcsoportok szétesése folytán becslések szerint ma több mint negyven nemzet légierejénél állnak szolgálatba.
Típusjellemzők
A sokrétű feladat ellátására alkalmas erős fegyverzetű helikopter NATO besorolás szerint a „Hind” (Szarvastehén) nevet viseli. Elsősorban abban különbözik kortársaitól, hogy a gép a személyzeten kívül még hat-nyolc, teljesen felszerelt katonát is képes szállítani, miközben tűze reje változatlan marad.
Az áramvonalas kialakítású MI-24-es helikoptert ötágú főrotorral és háromágú farokrotorral látták el. A levegőbe emelkedést követően a pilóta a légijármű futóművét behúzhatja. A törzs orrészét a tervezők szinteltolásosra alakították ki. A lövész alul, a pilóta mögötte és fölötte helyezkedik el. Az Izotov TV3-117 típusú gázturbinás hajtóműveket a teherfülke fölött, a főrotortengely előtt kapott helyet. A teherfülke ajtaját annak bal oldalára tették a tervezők. A rotortengely mögötti törzs felső részére mindkét oldalon egy-egy nagyméretű félszárnyat építettek. Ezek alatt alakították ki a fegyverfelfüggesztő csomópontokat. A gép sebezhetőségének csökkentése és a személyzet védelme érdekében a pilótafülke, a tüzelőanyag-tartály és hajtóművek alulról páncélborítást kaptak.
Az alaptípus orrésze alá felszerelhető egy mozgatható négycsövű 12,7 milliméteres géppuska, vagy egy 20 milliméteres gépágyú. A fegyvereket az első fülkében ülő operátor kezeli. A félszárnyak alatt három-három fegyverfelfüggesztő pont található. A szárnyak belső csatlakozásaira két-két földi célok pusztítására alkalmas, nem irányítható rakétaindító-blokk, a külső pontokra két-két irányítható páncéltörő rakétaegység szerelhető.
Típusváltozatai
A prototípus a V-24 gyári jelzésű gép volt. Ez először 1970-ben repült TV2-117A hajtóművekkel. Az első nagyszériában gyártott első generációs modell a MI-24A Hind A volt. A gépet tervezői jellegzetes szögletes kabinrésszel és a baloldalon elhelyezett farokrotorral látták el. Oktató változata a csökkentett harci képességekkel rendelkező MI-24U Hind C volt.
A következő elsőgenerációs gép a MI-24 Hind B volt. A típusból már gyártották az előszéria-példányokat, amikor módosítottak rajta és TV3-117A hajtóművekkel és irányított páncéltörő rakétákkal szerelték fel.
A MI-24D Hind D az első második generációs modell volt. Ezt újfajta buborékszerű kabinos orr-résszel és korszerűsített fegyverrendszerrel látták el. Ennek a változatnak a módosításával született a MI-24D Hind D2, amelyet új L-006 Berjozsa besugárzásjelző rendszerrel szereltek fel. A MI-24D oktató változata a MI-24DU Hind D típusjelzést viseli, amelynek orrából hiányzott négycsövű géppuska.
A MI-24V Hind E egy harmadik generációs harci változat, amit továbbfejlesztett fegyverzettel láttak el. MI-24P Hind F jelzésű modellen a négycsövű 12,7 mm-es géppuskát az orr-rész jobboldalára mereven rögzített kétcsövű 30 mm-es gépágyú váltotta fel. A MI-24V kisebb áttervezésével született meg a MI-24RH Hind G1 típusú modellt, ami vegyifelderítő és -mentesítő feladatok ellátására készült. A változat félszárnyainak a végéra az irányítható rakéták helyére vegyimentesítő szórófejeket helyeztek el.
MI-24K Hind G2 a helikoptercsalád speciális változata volt. Taktikai felderítőnek, illetve légi harcálláspontnak készült. Tervezői elhagyták róla a jobb oldalajtót és hiányzanak róla az irányítható rakéták is. 
Negyedik generációs harci változatként vált ismerté a MI-24VP Hind H. A modell orrtornyába GS-23 típusú, 23 mm-es ikercsövű gépágyút építettek. A típuscsalád egyik legutolsó változata volt a MI-24DS jelzésű légijármű volt. Ezen már nem találhatók meg a korábbi gépekre jellemző nagyméretű hordszárnyak. A konstruktőrök a gép orr-részének jobboldalára egy mereven rögzített 30 mm-es ikercsövű gépágyút, a baloldalára kettős légvédelmi rakétaindító tubus helyeztek el.
Helikopteres kísérővadász feladatok ellátására fejlesztették ki a MI-24VM/VPI elnevezésű változatot. Jellemző sajátossága az orrtoronyban elhelyezett GS-23 típusú, 23 mm-es ikercsövű gépágyú.
A helikoptercsaládon belül külön említést érdemel a TV2-117A hajtóművekkel felszerelt A-10 jelzésű modell. Ezt kifejezetten rekordok felállítására tervezték. A speciálisan kialakított helikopterrel két női pilóta tizenegy nemzeti és nyolc világrekordot ért el.
Mi-24-esek a magyar légierőben
A haderőfejlesztés kapcsán 1978-ban került napirendre a magyar légierő Mi-24-es harci helikopterekkel való ellátása. Ennek nyitányaként az új típusú harceszközök üzemeltetésére kijelölt állományt a magyar katonai vezetés a Szovjetunióba küldte kiképzésre. Ők képezték a Szentkirályszabadján 1980-ban megalakult két harcihelikopter századot. Az időközben Harcihelikopter Ezreddé alakult katonai szervezet 1984-ben 40 darab Mi-24-essel rendelkezett.
1995. szeptemberében 20 darab Mi-24-essel bővült a magyar harcihelikopter arzenál. Ezek a két német állam egyesülését követően feleslegessé vált kelet-német Mi-24-es gépparkból származtak. Az ajándékba kapott helikopterek akkor már öt éve nem repültek. Bár a légijárművek többség repülőképes állapotban volt – az előírások értelmében – a hosszú földi tartózkodás miatt valamennyit kötelező nagyjavításra kellett volna szállítani, hogy magyar felségjellel újra a magasba emelkedhessenek. Erre azonban az illetékeseknek sem pénze, sem kellő akarata nem volt. A szóbeszéd szerint a tárolóba helyezett forgószárnyasokat a szerelők lassan kibelezték, hogy megfelelő javítókészlet hiányában innen pótolják a rendszerben lévő gépek alkatrészellátását.
A MI-24 főbb adatai
Magasság: 3.97 m
Törzshossz:17.51 m
Hatótávolság: 1020 km
Csúcsmagasság: 4300 m
Szerkezeti tömeg: 8450 kg
Maximális felszálló tömeg:11500 kg
Maximális sebesség: 335 km/h
Hajtómű típusa: Isotov TV3-117 A
Hajtómű teljesítménye: 2230 LE
Személyzet: 2 fő
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
