A Gödöllői Királyi Kastély
A Pesti síkság északi peremén hullámzó erdős, bokros Gödöllői dombság felezőpontjában áll Gödöllő, amely mindössze harminc kilométerre található Budapesttől. A nyaralóhely-jellegű kisváros központjában sínekkel, utakkal, szürke házgyári épületekkel szegélyezett hatalmas parkban magasodik a magyarországi kastélyépítészet egyik legjelentősebb együttese a kettős U alakban elnyúló Grassalkovich-kastély.
A nyolcszárnyú épületegyüttes számos átalakításon ment át, míg elnyerte mai formáját. A kastély távolba tekintő réztornyai sok mindent láttak az elmúlt évszázadok során. Az épület falai között megfordultak koronás fők, hadvezérek, államfők, kormányfők, politikusok, művészek, és éltek itt szociális gondoztak is. Posztoltak a kastély kapui előtt Magyarország szabadságáért harcoló katonákat, rótták lépcsőit csattogó bakancsú megszállók, feldúlták termeit a mindent széthordó martalócokat, s feküdtek szobáiban sebesült katonák.
Nagy idők tanúja
Az impozáns műemlékegyüttest építését kora nemességének jellegzetes alakja, Mária Terézia bizalmasa Grassalkovich Antal gróf kezdte meg 1733 körül Mayerhoffer András tervei szerint. Az uralkodónő sokat köszönhetett Grassalkovichnak, hiszen ő volt az aki az örökösödési háború idején megszervezte, s mellé állította a magyar nemességet. Tőle származik az uralkodó iránti rendíthetetlen hűséget megtestesítő „életünket és vérünket” felajánlás.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tavaszi hadjárata idején az isaszegi győzelmet követően a kastélyban volt a magyar sereg főhadiszállása. Itt tartották április 7-én Kossuth, Görgey és hadtestparancsnokok találkozójukat, ahol a további haditervet vitatták meg. Kossuth és a parancsnokok egy része a Pest előtt csoportosuló császári csapatok elleni támadást látta célszerűnek. Velük ellentétben Bayer József ezredes, vezérkari főnök viszont új hadműveleti célként Komárom felmentését javasolta. Végül a haditanács, melyen szóba került a trónfosztás és Magyarország függetlenségének gondolata is Bayer javaslatát fogadta el.
Ugyancsak itt működött 1849 húsvétján a Görgey csapatai nyomában haladó Werfer féle nyomda, amely a fősereg tábori nyomdája volt. A vadászteremben felállított, a falnak támasztott meg-megcsúszó sajtót markos honvédek tartották a vállukkal míg Kossuth kiáltványát, illetve a haditörvényszék ítéletét el nem készítették a magyar ügyhöz hű kassai nyomdászok.
A kastély egyik fénykora 1867-ben kezdődött, amikor a magyar állam megvásárolta az épületegyüttest a hozzátartozó birtokkal, s koronázási ajándékként átadta I. Ferenc Józsefnek és feleségének Erzsébet királynénak. Az uralkodó pár szívesen tartózkodott a nyaralóhelyen, amelyet hamarosan vasút kötött össze a nagyvilággal. A gödöllői szépnapoknak a királyné 1898-ban bekövetkezett tragikus halála vetett véget.
A trónon Ferenc Józsefet követő IV. Károly első és egyben utolsó alkalommal 1918 őszén fordult meg a barokk kastélyban. Az összeomlás szélén álló monarchia első embere itt folytatott eredménytelen tárgyalásokat Károlyi Mihállyal, aki hamarosan Magyarország miniszterelnöke lett. A király birodalma széthullásának hírére október 26-án hagyta el Gödöllőt.
1919 tavaszán a román királyi csapatok tiszántúli térnyerését követően a Tanácsköztársaság keleti hadsereg-parancsnoksága Szolnokról Gödöllőre helyezte át főhadiszállását. Stromfeld Aurél vezérkari főnök innen irányította a további hadműveleteket. Augusztusban pedig a román trónörökössel érkező megszálló erők foglalták el az épületet, s lopkodták szét a vagyontárgyait.
1920-tól a közel két és fél évtizedes csillogás időszaka következett, a kastély ugyanis államfői rezidencia lett. Horthy Miklós kormányzó és családja mindig szívesen ment pihenni és vadászni Gödöllőre. A küszöbön álló háború okán a harmincas évek végén a kastély déli előkertjében egy hetven négyzetméter alapterületű óvóhelyet építettek, amit az épület alagsorából induló folyosón is meg lehetett közelíteni.
A második világháború során az épületegyüttes nem sérült meg, azonban a visszavonuló német csapatok teljesen kifosztották. A nyomukban érkező szovjet erők pedig hadikórházzá alakították a kastélyt, s a még megmaradt berendezési tárgyakat eltüzelték.
A fokozatosan pusztuló kastély déli oldalának gazdasági épületeibe 1950-től 1990-ig a szovjet katonai alakulat állomásozott. A százhúsz főnyi állomány különböző javító, illetve ruházati, híradó, vegyvédelmi és repülőanyag raktározási feladatokat látott el.
Az északi szárnyában a Honvédelmi Minisztérium az ötvenes évek végéig működtette a Hunyadi János nevét viselő Központi Kiképzési Anyagraktárat. A kastély főépületének elegáns termeiben szociális otthont és szükséglakásokat létesítettek.
A múlt ébredése
Több évtizedes romlás után a nyolcvanas évek második felében vette kezdetét az épületek állagmegóvása és a kastély részleges kiürítése. A szovjet csapatok távozásával, illetve a központi szárnyak teljes helyreállításával ismét élővé vált a gödöllői királyi kastély. Napjainkban kiállításoknak, szakgyűjteményeknek, rendezvényeknek ad otthont.
A felújítás során a kastély bejáratától balra található beszögellésből eltűnt a terület közepén magasságú füves halom, amely a rozsdásodó acélajtajú Horthy-bunker egyik lejáratát rejtette. A föld mélyén megbúvó, ma már technikatörténeti kuriózumnak számító óvóhely, melyet manapság csapadékos időben gyakran elönt a víz jelenleg nem látogatható. A kastély kezelői azt tervezik, hogy a helyreállítás követően a Hadtörténeti Múzeummal együtt a hely jellegéhez illő kiállítást hívnak itt életre.
Az újjávarázsolt szárnyakban sétáló látogató az Osztrák-Magyar Monarchia enteriőrjét idéző termeken haladhat át. Megszemlélheti többek között Ferenc József dolgozószobáját, a királyné szalonját és Mária Terézia hálószobáját is.
A kastélyból a közelmúltban helyreállított, egzotikus növényekkel díszített belső udvarba lépőt a boldog békeidők hangulata fogadja. Az udvar nyugati oldalát határoló bábos korláton túl azonban egy egészen más világot talál a látogatót. Ide még nem értek el a múlt sebeit begyógyító restaurátorok. Itt meztelen valóságában látszik mekkora is a pusztulás. A hámló falú, beomlott tetejű épületek azt bizonyítják: rengeteg idő és pénz kell még a helyreállításhoz.
A kastélykert déli oldalán elnyúló hangulatos gesztenyesor fái alatt sétáló az egykori kiszolgáló épület háborús filmgyári díszletekre emlékeztető, bedeszkázott ablakú romjai mentén halad el. A falmaradványokon túli elszeparált terület volt az itt állomásozó szovjet alakulat fő bázisa. Ők birtokolták évtizedekig a hajdan messzeföldön híres kastélyistállót, illetve a hozzátartozó lovardát és kocsiszínt. Talán ez a rehabilitáció alatt álló terület sínylette meg legjobban a közel negyven éves szovjet katonai jelenlétet. Az épületek közötti szűk átjárón, illetve az ablaktakaró deszkát résein átpillantva láthatja, hogy az elzárt területen fekvő istállót, kocsiszínt és lovardát már helyreállították, azonban a magányosan álló udvarmesteri ház, amelyben az orosz parancsnokság székelt, illetve annak környéke még magán viseli a kíméletlen idők nyomait.
A maga korában méltán híres park is megszenvedte a hányattatás éveit. Növényvilágában az elmúlt évtizedek visszafordíthatatlan károkat okoztak. A buja vadságában is szép parkban múltidéző kirándulásra induló először egy öreg fákkal övezett csendes tisztáson szerényen megbúvó szoborral találkozik. Itt a világ zajaitól távol áll a második világháború során repülőhalált halt Horthy István főhadnagy, kormányzóhelyettes látogatóira méltóságteljesen letekintő, márvány portrészobra. Nem messze az emlékhelytől a jobb időket idéző fürdőház nyomai és a megújulásra váró repedezett úszómedence fedezhető fel. A mesterséges romépületnél és a ligetes parkban tett sétát követően pedig, akik a szép virágokat és dísznövényeket kedvelik ellátogathatnak az eredeti formájában helyreállított kastélykertészetbe.
|