|
Előszó
Több mint száz éve annak, hogy a Földközi-tenger habjaiban fürdőző, több népnek is otthont adó Krétán véres etnikai zavargások robbantak ki. Pintér Gyula, az Osztrák–Magyar Monarchia konzulja a külképviselet biztosítására kivezényelt osztrák–magyar matrózok egy részét a város török-görög negyedének határára irányította, hogy tartsák távol egymástól a szembenállókat.
Sokan a magyar diplomata eme lépését tekintik a modern békefenntartás első műveletének, melynek záró szakaszában a szigeten fejét felütő járvány megfékezésében az osztrák–magyar katona-egészségügyiekre komoly feladat hárult.
A huszadik század elején a soknemzetiségű, viszályoktól terhes Balkánon az európai nagyhatalmakkal együttműködve a Monarchia jelentős szerepet vállalt a béke helyreállításában. Eközben, ahol a szükség úgy hozta, a közös hadsereg egészségügyi szervei bekapcsolódtak a rászorulók ellátásába.
A magyar haderő a második világháború befejezése óta nem vívott háborút. Ennek ellenére katonái, szervezett formában számos hadműveleti területen megfordultak. Ők nem harci bevetésre érkeztek a csatározások színhelyére, hanem békét teremteni, s gyógyítani mentek. Magyarország katona-egészségügyi különítményei az elmúlt ötven évben megfordultak Koreában, Jemenben, Pakisztánban, Csehszlovákiában, Vietnamban, a Perzsa-öböl térségében és a válságoktól terhes délszláv övezetben is. Volt, amikor azért küldték őket, hogy a helyi konfliktusok sérültjeit lássák el, s volt amikor azért, hogy béketeremtő katonáink egészsége fölött őrködjenek.
Az elmúlt évtizedek helytállásának köszönhetően a világ bármely válságövezetében szívesen fogadják a szakmai kihívásokat kedvelő, kiemelkedő tudású magyar katonaorvosokat. A rendszerváltás óta, szinte nem is volt olyan helyi háború, békefenntartó misszió vagy humanitárius művelet, amelyben katonaorvosaink ne vállaltak volna szerepet.
Hogy az önkéntesekből szervezett magyar orvos-egészségügyi csoportok, hol és milyen missziókban vettek részt, azt a politikai hatalom birtokosai határozták meg. Azonban gyógyító munkájukat mindig és mindenhol a politikától függetlenül, esküjükhöz híven, a Nemzetközi Vöröskereszt előírásainak szellemében végezték. A világ bármelyik részébe is kerültek, hivatásuk gyakorlása során csupán egyetlen cél vezérelte őket: segíteni a szenvedőkön.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
